Mik azok az energiapiacok?

Az energiapiacok az energiabeszerzés és értékesítés színterei. Mindig is folyt kereskedelem fizikai megjelenési formában elérhető, energiát biztosító áruféleségekkel, például szénnel vagy fával, noha a mai energiapiacok ennél jóval összetettebbek.

A villamosenergia-hálózatok 1930-as évektől kezdődő bevezetése megváltoztatta a villamosenergia-ipar játékszabályait, mivel azt jelentette, hogy többé már nem volt szükség arra, hogy az erőművek energiafogyasztás helyén működjenek.

Az integrált nemzeti energiaellátó rendszerek lehetővé tették az egyes országok számára, hogy a különböző helyszíneken elérhető energiaforrásokat egyesítsék, majd az energiát oda továbbítsák, ahol arra igény mutatkozik. Ma már minden ország rendelkezik nemzeti hálózattal, amely különböző piacokon keresztül osztja el az energiát.

Az energiapiacok megismerése

Különféle energiapiacok léteznek. Az energiafogyasztók többsége jól ismeri a kiskereskedelmi piacot, ahol szolgáltatók és díjszabások közül választhatnak.

Az olajhoz és gázhoz hasonló energetikai áruféleségekkel nemzetközi tőzsdéken kereskednek, rendszerint határidős szerződések adásvétele keretében. Ahelyett, hogy ténylegesen hordószámra olajat vásárolnának és adnának el, a befektetők azt a lehetőséget veszik meg, hogy a jövőben megvásárolják vagy eladják az adott áruféleség bizonyos mennyiségét. Tulajdonképpen arra játszanak, hogy az emelkedő vagy csökkenő árakra vonatkozó előrejelzéseik helyesnek bizonyulnak.

A nagykereskedelmi energiapiacok megértésének kulcsa az, hogy a villamos energiát nem lehet nagy mennyiségben tárolni. Ez azt jelenti, hogy a hálózatüzemeltetők mindig arra törekednek, hogy egyensúlyba hozzák a termelők teljesítményét a fogyasztói igényekkel.

A villamos energia kereskedelme az azt előállító termelők, a végfelhasználók felé azt továbbadó szolgáltatók és a közöttük közvetítő kereskedők között zajlik. Ezzel egy jól működő nagykereskedelmi villamosenergia-piac jön létre, ahol ez az egyensúly fennmarad.

A termelők és az energiaszolgáltatók közötti kétoldalú energiapiaci kereskedés gyakorta előre megállapodott elvek alapján működik. Ahelyett, hogy minden egyes ügylet megkötését az alapoktól kezdenék, a termelők és a szolgáltatók gyakran megállapodnak arról, hogyan működtessék az egyes villamosenergia-szerződéseiket. Az egyedi szerződések a megvásárolni kívánt villamos energia mennyisége és a megállapodás szerinti ár függvényében változnak, viszont a már említett elveken alapulnak. Az átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO-k) létfontosságú, a kínálat és a kereslet kiegyensúlyozására irányuló feladatának támogatása érdekében a termelők tájékoztatják a hálózatüzemeltetőket arról, hogy mennyi villamos energiát kívánnak értékesíteni.

A TSO a másnapi energiapiacon is nyomon követi az ügyleteket. Ezután a szolgáltatók a másnapi villamos energiát a megállapodott ár alkalmazásával beszerzik; ezt az árat határár alapú árképzési mechanizmus szerint a kereslet és a kínálat egyaránt meghatározza.

Végül az országos hálózat valós időben vásárol energiát különböző kiegyenlítő szolgáltatásokon keresztül. A termelésen és átvitelen túl a fogyasztó oldali szabályozáshoz hasonló ún. rendszerszintű szolgáltatások segítenek egyensúlyban tartani az energia iránti keresletet és kínálatot. Ezek jelentik a végső intézkedéseket a hálózat stabilitásának és biztonságának garantálására. Mivel a világ egyre inkább a megújuló energiaforrásokra támaszkodik, ezek a rendszerszintű szolgáltatások segítenek ellensúlyozni a nap- és szélenergia kiszámíthatatlan rendelkezésre állását.

Hogyan működnek az energiapiacok

Az energiapiaci kereskedéshez a kulcsot  az adatok jelentik. Az energiatermelés költsége olyan tényezőktől függhet, mint például a megújuló energia elérhetőségénekidőszakos jellege, a mögöttes fűtőanyagköltségek és az ellátási problémák. Az átvitel egy másik változó, mivel a rendszer fizikai korlátai miatt az átvitel során mindig elvész a villamos energia egy része. Ez a veszteség nagyobb lehet, ha bármilyen probléma adódik az átviteli hálózattal: például vezetékeket kell javítás miatt üzemen kívül helyezni.

Mindezek a folyamatosan módosuló változók befolyásolják az áram árát; egyes piacok a helyspecifikus határár alapú árképzést (LMP) alkalmazzák viszonyítási pontként. Az LMP a mögöttes költségek módosulásával folyamatosan változik, így közel valós időben olyan árképzési jelzést ad, amely mind a vevők, mind az eladók számára hasznos.

Energiapiaci kereskedés

Az energiakereskedésnek jó néhány eltérő formája létezik:

• Napon belüli kereskedés

Az energia szállításával azonos napon folyó energiapiaci kereskedés. Az árakat az ajánlati árak határozzák meg, és azokat minden egyes felmerülő ügylet tekintetében folyamatosan értékelik. Ennek eredményeként a napon belüli kereskedésben az energiának nincs rögzített ára.

• Másnapi kereskedés 

A vevő felé az energia szállítása előtti napon folyó energiapiaci kereskedés. Az árakat a piacon utoljára elfogadott ajánlat határozza meg.
A vevők rendszerint mindkét módszert alkalmazzák. Előfordulhat, hogy a szolgáltató a másnapi piacon vásárol villamos energiát, hogy fedezze a várható fogyasztói keresletet, majd azt tapasztalja, hogy a kereslet nagyobb az adott napra vártnál. Ez esetben a különbözetet a napon belüli piacon történő vásárlással fedezi. Mindkét típusú beszerzéshez az LMP-t használják útmutatásként.

A kiegyenlítő piacok típusai

A hálózatüzemeltetők számára az egyik nagy kihívás, hogy a villamosenergia-hálózatokon fenntartsák a meghatározott frekvenciát, ami Európában 50 Hz. Ehhez nagyon közel kell maradniuk, mert egy kisebb, bármely irányban akár mindössze 0,2 Hz-es eltérés is okozhat áramkimaradást. Tehát kiegyenlítő energiát alkalmaznak, hogy minden működjön. Négyféle kiegyenlítő energia létezik, és mindegyiknek megvan a maga energiapiaca.

• Frekvenciatartási tartalék (FCR)

A frekvenciatartási tartalékok (FCR) automatikusan és nagyon gyorsan (általában 30 másodpercen belül) reagálnak a frekvencia bármely változására.

Az FCR-t úgy alakították ki, hogy másodperceken belül automatikusan beavatkozzon, és segítsen helyreállítani a hálózati biztonságot azzal, hogy egyensúlyba hozza egymással a villamosenergia-kínálatot és -keresletet. Az FCR-t elsődleges szabályozási tartaléknak is nevezik, és az első válasz a frekvenciazavarokra.

• Automatikus frekvencia-helyreállítási tartalék (aFRR)

Az automatikus frekvencia-helyreállítási tartalék (aFRR) másodlagos kiegyenlítő szolgáltatás, amely segít a hálózati frekvencia stabil és bizonyos paramétereken belüli tartásában. Az országok többségében ez +/- 0,2 Hz az 50 Hz érték mindkét oldalán. A folyamat nem automatikus, hanem azt az átvitelirendszer-üzemeltető aktiváló jele váltja ki. Lassabb, mint az FCR, de még mindig öt percen belül aktiválódik.

Az aFRR európai piaci platformja PICASSO (Platform az automatizált frekvencia-helyreállítás és stabil rendszerműködés nemzetközi koordinációjához) néven ismert. A PICASSO 2022 júniusában indult útjára, jóllehet ahhoz számos európai ország 2024 előtt nem csatlakozik.

• Manuális frekvencia-helyreállítási tartalék (mFRR)

A manuális frekvencia-helyreállítási tartalék (mFRR) harmadik vonalbeli válasz arra az esetre, amikor a frekvenciaingadozásokat az FCR vagy az aFRR nem oldja meg. Az mFRR alkalmazása és meghatározása országonként eltérő, viszont Európában folyamatban van a szabványosítása, valamint piacot is kialakítanak az ilyen jellegű szolgáltatások kereskedéséhez.

Az Átvitelirendszer-üzemeltetők Európai Hálózata (ENTSO-E) előírja, hogy az mFRR teljes aktiválási idejének (az aktiválási kérelem és a teljes energiaszállítás között eltelt idő) 5 és 12,5 perc közé kell esnie.

Az mFRR kereskedését összefogó platform MARI (Manuálisan aktivált tartalékok kezdeményezés) néven lesz ismert.

Átlagos piaci árak

Az energiapiacot általánosságban érintő trendek, de még inkább a megújuló forrásokból energiát termelők fokozott térnyerése a kiegyenlítő termék típusától, illetve felhasználásuk időzítésétől függően jelentős szélsőségekhez vezet a magyarországi kiegyenlítő tendereken. Az alábbi grafikon a kiegyenlítő energia havi átlagos árainak alakulását mutatja.

Miért fontosak a kiegyenlítő piacok?

A kiegyenlítő piacok több okból is fontosak. Segítenek abban, hogy a lámpák ne aludjanak ki, és energiahatékonyabb rendszert hoznak létre, ugyanakkor teret adnak egy fenntarthatóbb rendszer kialakulásának is.

A független aggregátorok, mint amilyen a Sympower, fogyasztó oldali szabályozási szolgáltatásokkal segíthetik a kiegyenlítő piacokon működő vállalkozásokat. Ez az, ahol a vállalkozások módosítanak az energiafogyasztásukon, hogy segítsenek fenntartani az egyensúlyt a villamosenergia iránti kereslet és kínálat között.

Az aggregátorok támogatják a vállalkozásokat az ilyen rugalmasság azonosításában új bevételi forrásokhoz való hozzáférés érdekében. Az átviteli rendszerirányítókkal szoros együttműködésben az aggregátorok pénzügyi ösztönzőket kínálhatnak a vállalkozásoknak azért, hogy ezt a rugalmasságot biztosítsák a kiegyenlítő piacon.

Ez a rugalmasság a megújuló energiaforrásoknak az energiarendszerünkbe való integrálása felé tett fontos lépés. Az energiapiacok és a fogyasztó oldali szabályozás alkalmazása nélkül ez jóval nehezebb lenne. Azzal, hogy a vállalkozások közvetlenül jelen lehetnek az energiapiacokon, segítik az EU-t fenntarthatósági céljainak elérésében.

A Sympower olyan energetikai szakértő, amely több éves tapasztalattal rendelkezik a fogyasztó oldali szabályozás és a rugalmasság optimalizálása terén. Célunk, hogy az Ön energiafogyasztó berendezéseiben rejlő lehetőségeket extra bevétellé alakítsuk. Mi biztosítjuk a műszaki szakértelmet, miközben az irányítás az Ön kezében marad.

Szeretné tudni, hogy a keresletreakció hoz-e nyereséget cégének? Beszéljen energetikai szakértőnkkel!